Rudolf Maier rutinosan rakodja le a daru megfogójával az Arocsa rakfelületén pihenő utánfutót. Óvatosan leteszi a földre a kéttengelyes járművet a tehergépkocsi mögött. Ezt követően megfogja az egyik, az erdei út szélén fekvő hatalmas fatörzset. Felemeli a hatalmas darab fát, és beakasztja a fésűnek is nevezett, csipkézett kiálló részhez. Most már a fatörzset használhatja arra, hogy az utánfutót hátra, a megfelelő helyzetbe állítsa. Kezdődhet a többi szálfa felrakodása.

Maier úr egy három fős fa szállító cég főnöke Lierbachból, a Fekete‑erdő középső részéről. A maga is sofőrként dolgozó vállalkozó valódi virtuózként bánik darujával. Meglepően gyorsan és centiméterre pontosan forgatja az akár két tonnás fatörzseket, hogy pontosan elhelyezze azokat a vontató és az utánfutó között. A rakodás végén így együttesen egy stabil egységet alkotnak, amely biztonságosan elszállítható a fűrészüzembe.

„Ki kell fejleszteni egy érzéket a fához, pontosan meg kell becsülni, hogy hol kell megfogni a törzset, milyen nehéz, és hogy a daru szabadon tudja‑e emelni, vagy két lépésben kell felrakodni”, magyarázza az 51 éves szakember. „Néhány fatörzsnél még a daru is eléri képességei határait.”

A szerelvénnyel a szűk erdei ösvényeken manőverezve is a cégvezető mozdulata telitalálat. Lenyűgöző látvány, ahogy a nehéz szálfa‑szállító az alig kiépített ösvényeken gördül lefelé a völgybe: a sárga figyelmeztetőlámpák elöl és hátul egyszerre villognak. Maier úr centiméteres pontossággal veszi be a 40 tonnás szerelvénnyel a hajtűkanyarokat. Az utánfutó – melyet csak a fatörzsek és a vékony tápkábel köt össze az Arocs‑szal – mintha szellemkéz vezetné, mindig a vontató nyomában marad.

A Doll felépítménygyártó a típusú kormányzott utánfutót az karlsruhei Műszaki Egyetemmel közösen fejlesztette ki. Rudolf Maier már a létrehozásában is közreműködött mint gyakorlati tesztelő. „Az automatikus nyomkövető kormányzás különösen az erdőben nagy segítség”, mondja Maier úr. Ennek ellenére mindent, ami az utánfutó körül történik, kamerák figyelnek – biztos ami biztos. Ha pedig a kanyar túl szűk, a vezető távirányítással, menet közben úgy állíthatja a ratioplus tengelyeit, hogy a járműszerelvényt bevehesse a kanyart.

Nem csak az okos Doll utánfutó különleges, hanem a vontató maga is: Rudolf Maier új szálfa‑szállítója ugyanis fajtájából az első, amelyet Arocs alapon MirrorCammel szereltek fel. A gépkocsi multimédia műszerfallal, optimalizált Predictive Powertrain Control tempomat‑ és váltóvezérléssel és MirrorCammel van felszerelve.

A digitális visszapillantó tükör különösen tetszik Maier úrnak: „a szennyeződés és a víz nem árt a rendszernek. Ebben felülmúlja az üveg tükröket. Ezen kívül a nagy tükröket az erdőben a faágak és gallyak ráhajtják a gépkocsira. Ez a MirrorCam kis kameratartó karjával nem fordul elő. Jónak találom azt is, hogy szabad a kilátás az oldalablakokon, mert a kamerák felül, a tetőn vannak elhelyezve és a tükör nem zárja el a kilátást. Ez rengeteget segít manőverezéskor és szűk kanyarokban.”

Maier úr egy légrugós Arocs 2658 6×4‑et választott, 3,90 méteres tengelytávval. A gépkocsi hajtásáról az OM 473 csúcs‑motor gondoskodik, 15,6 liter hengerűrtartalommal, tisztességes, 425 kW‑os teljesítménnyel és 2.800 Nm maximális forgatónyomatékkal. Ez a legmeredekebb fekete‑erdei emelkedőkön is magabiztosan feljuttatja.

Maier úr már 1989 óta Mercedes‑Benz tehergépkocsikat vásárol. Az Arocs már a tizenkettedik csillagos tehergépkocsija. Mivel a jelenlegi, különösen robusztus és takarékos soros, hathengeres motorok magasabb építésűek mint korábban a V‑motorok, Maier úr a Bickel átépítő cégnél egy tetőkivágatot készíttetett. Így a 251 típusú Loglift‑daruját, állítószivattyúval, ráfektetheti a vezetőfülkére, ha a gépkocsi meg van rakodva, a magasság mégis 3,95 méter alatt marad.

„Bár vannak olyan daruk, amelyek a vezetőfülke mögött csukhatók össze”, magyarázza Maier úr. „Akkor nincs szükség kivágásra. Ezek a típusok azonban nehezebbek és nagyobb térre van szükségük a beépítéshez. Akkor kisebb lenne a hasznos terhelés és hosszabb tengelytávot kellene választanom, ami rontaná a fordulékonyságot.”

A szállítási vállalkozó egyszerűen a legjobb járművet szeretné az erdőben és közúton egyaránt. „Már nagyon régen foglalkozom ezzel és egyszerűen nincs kedvem a kompromisszumokhoz, melyek a hatékonyság és biztonság rovására mennek.” Ügyfelei, mindenekelőtt fűrészüzemek, erdészetek és fakereskedők, üdvözlik ezt a hozzáállást. Hiszen jól tudják: Maier úr mindig a megállapodás szerint szállítja a szálfákat.

Korábban, a holland fenyők idején ezeket a szálfákat óriási tutajokon úsztatták le a Rajna fekete‑erdei mellékfolyóin egészen Amszterdamig, ahol a hajóépítésben használták fel azokat. Ma a szálfákat rendszerint építőanyagként, például tetőszékekhez használják. „A tetőgerenda rendszerint hosszabb, mint tíz méter és egy darabból kell készüljön”, magyarázza Rudolf Maier, akinek már a nagyapja is szálfák szállításával foglalkozott. „A törzsek, amiket szállítunk, akár 20 méter hosszúak is lehetnek. Így a fűrészmester a nagy törzsből a legjobb darabot választhatja ki a gerendákhoz.” Mondja, és a Fekete‑erdő lábánál fekvő Renchtalban, a Müller fűrészüzemben kirakodja a fát – biztonságosan és gyorsan, mint egy daru virtuóz.