A Schick Group Arocsai vasbeton elemeket szállítanak a frankfurti repülőtér új terminálépületéhez. A kolosszusok tömege: akár 44 tonna – de nem ez a probléma.

Lépésről lépésre növekszik az új 3-as terminál a frankfurti repülőtér keleti részén. Évente akár 25 millió utast is képesek lesznek majd itt kiszolgálni. Szintén érdekelt benne: a Bad Kissingen-i Schick Group. A H és J móló, valamint a közel 70 méter magas torony építéséért is ők a felelősek. Nem kis feladat: a J móló önmagában 600 méter hosszú, és három szintből áll.

„Közel hetven, 7,5 tonna feletti járművet használunk” – mondja Stefan Eichholz flottamenedzser és diszpécser. „Főleg Arocs betonkeverőket, billencseket és vontatókat.” A 3. terminál építéséhez a csapat jelenleg 86 vasbetonból készült Y-alakú tartóoszlop szállítását végzi. Az egyes oszlopok tömege: 22 tonnától közel 44 tonnáig terjed, ezért a Schick sofőrjei csak éjszaka közlekedhetnek.

Mint most 0.40-kor a „Schwarze Pfütze” parkolóban, közvetlenül az A71-es autópálya felhajtója előtt, ahol a Schick legénysége ismét kiszáll, mert meg kell feszítenie a rakományt rögzítő nehéz láncokat. Március van, az elmúlt hét az év első meleg napjait hozta. Most mégis megint fagyos hideg van.

Eddig minden simán ment, de még 210 kilométer van hátra a repülőtérig. Az egyébként koromfekete útszakaszt a jármű lámpái lágyan narancssárga színben világítják meg. A rendőrautó, amely a konvojt a szövetségi és az országutakon végigkísérte, visszafelé indul.

„Időben elindultunk, ez a fontos” – mondja Walter Kleinhenz sofőr. Jól ismeri az útvonalat. A körülmények azonban ma a szokásosnál is nehezebbek: az Arocs egy 37,5 tonnás Y-tartót szállít. „Az Arocs ezt könnyedén elhúzza. A kihívást az 5,40 méteres szélesség jelenti. Ez néha elég szűkös tud lenni” – mondja Kleinhenz.

„Vontatóinkat gyakran használjuk nehéz rakományok szállítására. Az Arocs-szal gazdaságos megoldást találtunk”, mondja Stefan Eichholz, aki 2015-ben vette át a vállalat flottájának irányítását.

A konvoj ismét elindult. Walter Kleinhenz a bal oldali A-oszlopon lévő MirrorCam kijelzőt nézi. „A rendszer igazán nagy segítség számunkra. Amikor kanyarodok az utánfutóval, a kép is elfordul. Így mindig mindent látok, egészen a hátsó részig.”

A konvoj előtt most egy hosszú emelkedő áll. Az elöl haladó kísérő gépkocsi hátsó lámpái elhúzódnak. A 66,5 tonna járműszerelvény-össztömeg most válik érzékelhetővé. Walter Kleinhenz sofőr jobb lába finoman nyomja a gázpedált. A vontató 390 kW-os teljesítménye könnyedén a helyére állítja az Arocsot. A konvoj második Arocsa is felzárkózik.

Közben a konvoj lekanyarodott az A3-asról az A5-ösre Bázel felé. Előttünk áll az útvonal legnehezebb szakasza, és ma, az Y-tartók egyik legnehezebb kategóriájával a fedélzeten, az útépítések miatt megint nagyon szűk lesz a hely. Walter Kleinhenz a tartójába akasztja a rádiót. Az Arocs lelassít, és beáll az egyetlen sávba. Kleinhenz a MirrorCam kijelzőire mutat. A bal és jobb oldalon már csak 15 centiméter maradt a betonfalig. A kijáratig teljes koncentrációra van szükség. A konvoj óvatosan tapogatózik előre.

Hajnali 3:50 van. A járművek elérik az építkezés bejáratát.

A repülőtér területén csípős hideg szél fúj. Mindenkinek azonnal ki kell szállnia, hogy eltávolítsa a rakománybiztosítást és a világítást. Ezután lerakodnak. „Legalábbis tegnap még így volt.” Szóval mégiscsak rutin az egész? Kleinhenz nevet, és sétatempóban behajt az építkezésre szerelvénnyel. „Nem, rutinról még mindig nincs szó.”