Egy vulkán, trópusi erdők, és körben az Indiai-óceán: Île de La Réunion egy üdülőparadicsom. Az infrastruktúra azonban nagy kihívásokat támaszt az olyan logisztikai vállalkozókkal szemben, mint Jimmy Soucramanien. Most a reményt egy autópálya jelenti a tengeren.

„Korán reggel nyugodtan tervezz be fél órával többet”, hallotta Jimmy Soucramanien a „Szállítási” csapattól a szigeten töltött első estén. Fél órával többet? A hotel éppen csak öt kilométerre található! Másnap a 48 éves vállalkozó számára út közben világossá válik az ok: A Saint‑Denis, Île de La Réunion fővárosa előtti tengerparti úton lépésben haladva már elérte a maximális sebeséget.

„Számunkra ez mindennapos”, mondja Jimmy Soucramanien, és kissé elmosolyodik. 12 Mercedes‑Benz járműből álló járműparkot üzemeltet. Vállalkozása így szinte minden szállítási igényt kielégít a szigeten. Flottájának egy része postai küldeményeket szállít, más teherautók pedig a szupermarketláncok számára szállítanak italokat és élelmiszereket. Az építőanyagok és az ömlesztett áruk is megtalálhatók a szállított áruk között. Jimmy Soucramanien a járműparkjához éppen most vett át egy új csúszópadlós pótkocsit, amely újrahasznosítható hulladékok szállítására alkalmas.

A teherautók útvonalai tükrözik a rakományok sokféleségét: Jimmy Soucramanien sofőrjei eljutnak a sziget minden olyan településére, amelyet teherautóval el lehet érni. „A forgalom mindig nagyon fontos kérdés” – mondja a vállalkozó.

„A találkozások szigete”, így hangzik az Indiai-óceán közepén fekvő francia tengeren túli terület nevének szó szerinti fordítása. A sziget egészen a 17. századig lakatlan volt, amikor francia telepsek vándoroltak ki oda. Az évszázadok során az összes kontinens legkülönbözőbb etnikumú lakosai csatlakoztak hozzájuk. „a kollektív szigetidentitás” helyett „a sziget kollektív identitásának”.

A 855.000 lakos közel egyharmada a vulkánsziget északnyugati részén telepedett le. A Saint‑Denis és Saint‑Paul városa között húzódó tengerparti út valódi látványosságot jelent; itt található „Le Port”, a sziget legfontosabb kikötője, amely Réunion kapuja a világ felé. A Saint‑Denis és Saint‑Paul városa között húzódó tengerparti út valódi látványosságot jelent,itt található „Le Port”, a sziget legfontosabb kikötője, amely Réunion kapuja a világ felé. Ami ideérkezik, azt szét kell osztani. És ez nem mindig egyszerű. A megszokott forgalomhoz különösen most, a cukornád betakarításakor, számos traktor is csatlakozik.

A közlekedési káosz leküzdése érdekében Jimmy Soucramanien a teherautóit több központban helyezi el. Járművei az egész szigeten szétszórva helyezkednek el, így azok a lehető legközelebb vannak a leggyakoribb úticélokhoz. „Megpróbálunk a lehető legrövidebb úton közlekedni.” Egy további recept: A sofőrök, akikre számíthat, és egy ütős járműpark olyan teherautókkal, amelyek örömet okoznak az embereknek.

A logisztikai vállalkozó számára ezenkívül egy olyan hatalmas építmény jelenti a reményt, amely a partmenti út mellett emelkedik. Ez a francia történelem legdrágább autópálya‑projektje: a Nouvelle Route du Littoral.

Gerald Victoire is azok közé tartozik, akik már nagyon örülnek az új kapcsolatnak. A férfi 12 éve Jimmy Soucramanien egyik sofőrje. „A tengerparti utakon mindig számítanunk kell kőfelverődésre vagy túl nagy hullámzásra, amelytől a Nouvelle Route du Littoral a jövőben megóv bennünket” – mondja a 46 éves sofőr, miközben Active Drive Assist lassan, de biztonságosan mozgatja az Actros 1863 Ultimate Edition teherautót.

Az útvonal szabad, egy kis szellő érkezik a tenger felől, a tenger nyugodt. Nehéz elképzelni, hogy az útszakaszt biztonsági okok miatt az év kb. 30 napján zárva tartják. „Ez a nehézáru‑szállítás szempontjából legfontosabb ellátási útvonal olyankor bedugul, és nincs felföldi alternatíva sem”, mondja Gerald Victoire.

Jimmy Soucramanien is reméli, hogy a projekt a lehető leggyorsabban elkészül, és meg van győződve a következőkről: „Az új tengerparti út jelentősen biztonságosabbá teszi a közlekedést.”

Jimmy Soucramanien az 1990‑es évek közepén egy billenős nyergesvontató vezetőjeként kezdte meg pályafutását. Nem véletlenül: „Apám, Lucien, 1966‑ban alapított egy szállítmányozási vállalatot. Ez a hagyomány a testvéreimet és engem is büszkeséggel tölt el.” Jimmy Soucramanient az évek során sosem hagyta el a tehergépjárművek iránti szenvedélye, akivel beszél, az azonnal érezni fogja ezt. Mindig saját maga konfigurálja saját teherautóit, ha pedig lehetősége van megszerezni egy exkluzív, különleges modellt, akkor meg is szerzi, mint legutóbb az Actros Ultimate Racing Editiont is.

Jimmy Soucramanien szenvedélye miatt már a világot is körbeutazta. Négyszer látogatta meg a Mercedes‑Benz wörthi gyárát és számtalan szakkiállításon vett részt – ehhez alkalmanként legalább 11 órát kell repülnie. A lelkesedése pedig fertőző: Ha 13 éves fia, Enzo, a cég udvarán már kormánykerék mögé ül, akkor a szemében ugyanolyan fény ragyog, mint az apjáéban.